Teljes terjedelmében az Indexnek címezve nyílt levélként, ime:
Elképesztő, felháborító, botrányos és visszautasítandó. A Magyar Hírlap átlépett egy határt, amit senki, jobboldali, vallásos emberek pedig pláne nem léphetnek át. Keresztény, konzervatív, magyar politikusként sütőm le a szememet és kérek bocsánatot, a kereszténységével nem élő, de a hittel és az eszmével visszaélő Bayer Zsolt helyett minden zsidó és nem zsidó honfitársamtól. Mint ahogy keresztényként, konzervatívként és magyarként kérek bocsánatot a magát a diktatúra évei alatt is nemzetinek és konzervatívnak, a jobboldali hagyományokon felnőtt kereszténynek nevező Ungváry Rudolftól, akinek szimplán, de valószínűleg tudatosan félreértett mondataiból kiindulva írta le a Magyar Hírlap a leírhatatlant, a vállalhatatlant. Ungváry Rudolf ezt mondta az ATV-ben március 17-én, a főpolgármester ünnepi beszédének megzavarásáról:"ott álltam szemben a kordon mögött azzal a tömeggel, amelynek fiatalabb tagjai kivörösödött, dühtől eltorzult arccal rázták felém az öklüket. És ezek az emberek még kevésbé zavartak engem, mert ezek valóban annak a 'házmester Magyarországnak' a képviselői, akiknek elődei annakidején zsidókat lőttek a Dunába.". Bayer Zsolt ezeket a mondatokat másnap így idézte félre 2008. március 18-án, a Magyar Hírlapban: "Mi most utóbbira, Ungváry Rudolfra koncentrálunk, szem előtt tartva Murphy törvényét, miszerint 'az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül'. Bayer szerint Ungváry a következőket mondta: a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába."
Bayer Zsolt ezek után a magyar zsidókra elképesztő kitételeket tett. Le kell írnunk sajnos, mert mindenkinek értenie és ismernie kell, még ha vállalhatatlan is: "1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust... És csak ülünk a medencénk szélén, és nem is értjük már a versenyfutást a parton. Megértenünk. Ugyanis teljesen felesleges, fárasztó és lélekölő időtöltés ezeket megérteni. Annyi a dolgunk csupán, hogy ne engedjük őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy: határozottan ne engedjük. Azon túl nézzük derűsen, ahogy rohangálnak a parton. Egy rakás szerencsétlen beteg. El fognak fáradni."
Egy demokrata ilyenkor szót kér, egy kereszténynek pedig kötelező...
Kezdjük az elején. Ungváry Rudolf a hatvanas években a Vigilia nevű katolikus lapba írt. Tudom, mert szüleim olvasták. Tudom, mert ez volt az a lap, amelyben a Kádár-rendszer szélére került vallásos értelmiségiek, keresztények összekacsintottak. Ungváry Rudolf a szamizdat Naplót is vállalta, a nyolcvanas évek legelején írta "Nem zsidónak lenni" című, nagy vihart kavart gondolatait. Tudom, mert otthon beszéltünk róla, tudom, mert a keresztény közösségen belül vitát váltott ki. Mert Ungváry Rudolf akkor is írt, amikor ahhoz bátorság kellett. Amikor a hivatalos újságírás pont ugyanazzal a hévvel és ugyanazzal a csúsztató, manipulatív hazudozással támadt, mint ahogyan ezt Bayer Zsolt tette most.
Antall József lelki támaszának, Jelenits Istvánnak Ungváry baráti köréhez tartozott. Ahhoz a körhöz, amelyik tudta, tudja hogy aki Isten fele néz őszintén - és keresi tekintetét, bármerre is legyen -, az csak jámbor ember lehet. Istenkereső, -félő ember nem tud gyűlölni. Képtelen ember és ember megosztására. Nagyon közép-európai dolog lezsidózni egy mélyen vallásos, katolikus embert, de ez így szép is. Európai keresztény ember ugyanis tudja és vállalja, hogy Krisztusa zsidó volt, Európa pedig a zsidó-keresztény kultúrából táplálkozik.
"Magyar zsidónak" lenni azt jelentheti, mint magyar kereszténynek: Közép-Európában lakni, gondolkodni, lélegezni, gyermekeket nevelni. Örülni, szeretni és aggódni. Aggódni, amikor Bayer Zsolt tollat ragad. De nem félni, mert egy "demokrata nem fél". Keresztény ember pedig nem vár a tiltakozással. Mert mindenkinek tudnia kell, hogy a értékkel megélt élet mehet csak szembe a mindent tagadó és megvető cinikus világgal.
Tisztelt Bayer Zsolt úr! "Arra senki sem kényszeríthető, hogy szégyenkezzék egykori magatartása miatt. Parancsra senki sem képes szégyenkezni. Ehhez vagy megvan valakinek a kultúrája, vagy nincs. Az egyháznak éppen ez a kultúrája van meg. Évezredes gyakorlata van abban, hogy kezelje a bűnt, a szégyent, a tőle elválaszthatatlan gyászt és bánatot. A bűnbánat és megbocsátás 'társadalmasítása', beépítése az európai kultúrába a kereszténység egyik legnagyobb teljesítménye, mely az egyház feladataként valósult meg." Ezt Ungváry Rudolf írta én pedig ezeket a sorokat ajánlom az Ön és a Magyar Hírlap felelős vezetőinek figyelmébe. És, ha tollat ragadnak bocsánatot kérni, akkor azt egyenként tegyék meg a Bayer-cikkben említett többi közéleti szereplővel, Avar Jánossal, Bolgár Györggyel, Csillag Istvánnal, Dési Jánossal, Friderikusz Sándorral és Mészáros Tamással is. Számtalan megállapításukkal, véleményükkel nem értek egyet, de attól, mert ők nem a konzervatív politikai oldalon állnak, ugyanúgy magyarok, honfitársaink, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, mint mi, ugyanazt a kultúrát ismerik, mint mi és ugyanazokkal a mindennapi bajokkal küzdenek, amellyel az egész ország. Magyarország utolsó két évtizede tele van kudarcokkal, sebekkel és fájdalmakkal.
Egy dolog vigasztalhat minket: ezeket demokratikus és szabad országban szenvedjük el és a vállalhatatlan mondatoknak nem lehet társa a mind kormányon, mind ellenzékben többségben lévő, demokratikus politika. Ám a politikusok sokszor gyávák közösen lépni. Mi azonban tudjuk azt is, hogy ez nem csak 386 országgyűlési képviselő ügye. Ez egész Magyarország ügye. És tudjuk, hogy ott többségben vagyunk.
- Index -
Dávid Ibolya - zsidóeszme
2008.03.27. 08:55 | Nickk | 3 komment
Címkék: európai magyar zsidó hírlap keresztény konzervatív eszme zsidózás
A bejegyzés trackback címe:
https://aztadurva.blog.hu/api/trackback/id/tr73398601
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kintlakó 2008.03.28. 15:39:18
Nincs magyar zsidó,magyar szlovák stb. vannak magyar állampolgárok :zsidók szlovákok.Kikérem magam és a több mint
5 millió külföldön élő magyar nevében,hogy mi csak szülőföldünk vagy új hazánk állampolgárai vagyunk de magyarok vagyunk, leszünk és maradunk.
Csak a nemzet államokban mindenki a töbségi nemzetfia. A magyar alkotmány
nem mondja,hogy MO.egységes nemzet állam.
A nemzet állam =rasszizmus.
5 millió külföldön élő magyar nevében,hogy mi csak szülőföldünk vagy új hazánk állampolgárai vagyunk de magyarok vagyunk, leszünk és maradunk.
Csak a nemzet államokban mindenki a töbségi nemzetfia. A magyar alkotmány
nem mondja,hogy MO.egységes nemzet állam.
A nemzet állam =rasszizmus.
egy erdélyi 2008.04.03. 07:30:07
1. A nemzetállam mint fogalom még nem feltételezi minden esetben, hogy az illető ország kisebbségeit ne ismerné el önálló nemzetiségekként. Ezt is nemzetállama válogatja. Íme két példa:
- Franciaország nemzetállam, méghozzá a szó radikálisabb értelmében. Bár az ENSZ ajánlása szerint nemzetállamnak csak azt kellene nevezni, ahol a lakosság legalább 95%-a egy nemzethez tartozik, ez pedig Franciaországra nem igaz (gondolj a baszkokra, bretonokra, korzikaiakra, feketékre, a több mint öt millió arab és török muzulmánra, a két millió zsidóra, stb).
A francia állam ezt az "aprócska" problémát úgy oldja meg, hogy ha tetszik ha nem, minden állampolgárát franciának tekinti.
- Románia szintén nemzetállam az alkotmánya szerint (bár az ENSZ-ajánlás értelmében ez az állam sem kellene annak minősüljön, hiszen a magukat románnak vallók számaránya nemhogy a 95%-ot nem éri el, de a 90-et is csak súrolja, azaz az ország minden tizedik polgára nem román).
Ennek ellenére (és ez mentségére szóljon) elismeri a kisebbségeket önálló nemzetiségként és nem tekinti automatikusan román nemzetiségűnek (mindenki annak vallja magát, aminek akarja).
2. A "magyar zsidó" fogalma már egy speciálisabb kérdés. A többi kisebbségre igaz, amit írtál, de a zsidókra nem föltétlenül.
A zsidóságnak több értelmezése is ismert:
-zsidónak minősül a vallás tekintetében, akinek az anyja zsidó.
-a szövetségnek viszont még nem tagja (a választott nép Istennel kötött szövetségének) automatikusan, CSAK HA KÖRÜL VAN METÉLVE (ha nincs, bár zsidónak tartják, nem részese Ábrahám szövetségének, Izrael fiainak).
-A faji alapú besorolások (a zsidóüldözések idején) nagyban befolyásolták a zsidó nemzeti öntudaton. A zsidótörvények értelmében két zsidó nagyszülő esetén az unoka is zsidónak számított. Ez visszahatott a "zsidóságra" is, oly módon, hogy az üldözés felélesztette az összetartást a már-,ár asszimilálódott zsidók egy részében is, sőt, sok nem zsidó vallású ember érzi magát zsidónak valamiképp (mondván: ő zsidó származású), de nem mind vallják magukat annak.
-Izrael állam még tovább szélesítette a "zsidó" szó jelentését, mivel állampolgárságot adott egyetlen zsidó nagyszülő esetén is (ezért sok keresztény vallású "zsidó" is Izraelbe került).
Mindezeken a körülményeken túl (és ezekkel együtt): a zsidóság egyszerre jelent vallást és nemzetiséget.
DE A zsidóság jelentős része már századok óta asszimilálódott, nem beszél egyetlen zsidó nyelvet sem (a ma létező három közül), nem érzi magát zsidó nemzetiségűnek. Zsidóságát CSAK vallásnak tartja.
Van viszont ellenpélda is: vannak olyan keresztények, akik zsidó NEMZETISÉGŰnek tartják magukat (lásd: az említett izraeli keresztények egy részét, de mondhatnám akár Párizs római katolikus bíborosát, aki zsidónak tartja magát).
Hasonló speciális helyzetet pl. a székelyföldön is találsz, ha elmész Gyergyóba. Ott jelentős számú örmény-katolikus közösség él. De ez mára számukra CSAK vallás. Az űknagyanyuk sírján még örmény a felirat, de ők maguk már csak az örmény vallás SZÉKELY követőinek tartják magukat.
Erre volt megintcsak ellenpélda mondjuk a székely szombatosság. Ezek olyan székelyek voltak, akik felvették az Eössi András (székely nemes) által alapított szombatos hitet. Őket nevezték zsidózó székelyeknek is.
Megtartották a Tórát, szombaton ünnepeltek és bár forgatták az Újszövetséget is, Jézust csak prófétaként ismerték el, saját rabbiik voltak, stb.
Eleinte 20 ezren is voltak Erdély-szerte. Majd egy részüket visszatérítették valamely keresztény valláshoz, egy másik részük tovább követte a szombatosságot, egy idő után már körül is metélkedtek.
Mivel nem voltak zsidók, nem kereskedtek (ellentétben a valódi zsidókkal, akiknek nem szabadott letelepedni, földet birtokolni, városban lakni, ezért egyedüli legális foglalkozásuk a kereskedés volt), hanem földművelők maradtak, székelyként éltek.
A XX. századra már csak egyetlen jelentős közösségük volt: a Székely Jeruzsálemnek is nevezett Bözödújfalu, ahol az egyetlen zsinagógájuk állt.
Bözödújfalu elpusztításával szétszóródtak Erdélyben, ma már csak egy-két öreg zsidózó székely él tájainkon.
A példák sokáig sorolhatóak még a bukaresti román ajkú reformátusoktól a magyarrá vált görög-katolikusokig (akiknek már csak neveik őrzik szláv származásukat) és svábokig.
De valószínűleg már így is untatlak, úgyhogy befejezem. A lényeg, hogy a világ nem fekete-fehér.
A legjobb, ha az ember maga szabadon döntheti el, minek vallja magát.
Ne mondjuk meg mások helyett ezt. Mi, erdélyi magyarok sem szeretjük az ilyesmit.
- Franciaország nemzetállam, méghozzá a szó radikálisabb értelmében. Bár az ENSZ ajánlása szerint nemzetállamnak csak azt kellene nevezni, ahol a lakosság legalább 95%-a egy nemzethez tartozik, ez pedig Franciaországra nem igaz (gondolj a baszkokra, bretonokra, korzikaiakra, feketékre, a több mint öt millió arab és török muzulmánra, a két millió zsidóra, stb).
A francia állam ezt az "aprócska" problémát úgy oldja meg, hogy ha tetszik ha nem, minden állampolgárát franciának tekinti.
- Románia szintén nemzetállam az alkotmánya szerint (bár az ENSZ-ajánlás értelmében ez az állam sem kellene annak minősüljön, hiszen a magukat románnak vallók számaránya nemhogy a 95%-ot nem éri el, de a 90-et is csak súrolja, azaz az ország minden tizedik polgára nem román).
Ennek ellenére (és ez mentségére szóljon) elismeri a kisebbségeket önálló nemzetiségként és nem tekinti automatikusan román nemzetiségűnek (mindenki annak vallja magát, aminek akarja).
2. A "magyar zsidó" fogalma már egy speciálisabb kérdés. A többi kisebbségre igaz, amit írtál, de a zsidókra nem föltétlenül.
A zsidóságnak több értelmezése is ismert:
-zsidónak minősül a vallás tekintetében, akinek az anyja zsidó.
-a szövetségnek viszont még nem tagja (a választott nép Istennel kötött szövetségének) automatikusan, CSAK HA KÖRÜL VAN METÉLVE (ha nincs, bár zsidónak tartják, nem részese Ábrahám szövetségének, Izrael fiainak).
-A faji alapú besorolások (a zsidóüldözések idején) nagyban befolyásolták a zsidó nemzeti öntudaton. A zsidótörvények értelmében két zsidó nagyszülő esetén az unoka is zsidónak számított. Ez visszahatott a "zsidóságra" is, oly módon, hogy az üldözés felélesztette az összetartást a már-,ár asszimilálódott zsidók egy részében is, sőt, sok nem zsidó vallású ember érzi magát zsidónak valamiképp (mondván: ő zsidó származású), de nem mind vallják magukat annak.
-Izrael állam még tovább szélesítette a "zsidó" szó jelentését, mivel állampolgárságot adott egyetlen zsidó nagyszülő esetén is (ezért sok keresztény vallású "zsidó" is Izraelbe került).
Mindezeken a körülményeken túl (és ezekkel együtt): a zsidóság egyszerre jelent vallást és nemzetiséget.
DE A zsidóság jelentős része már századok óta asszimilálódott, nem beszél egyetlen zsidó nyelvet sem (a ma létező három közül), nem érzi magát zsidó nemzetiségűnek. Zsidóságát CSAK vallásnak tartja.
Van viszont ellenpélda is: vannak olyan keresztények, akik zsidó NEMZETISÉGŰnek tartják magukat (lásd: az említett izraeli keresztények egy részét, de mondhatnám akár Párizs római katolikus bíborosát, aki zsidónak tartja magát).
Hasonló speciális helyzetet pl. a székelyföldön is találsz, ha elmész Gyergyóba. Ott jelentős számú örmény-katolikus közösség él. De ez mára számukra CSAK vallás. Az űknagyanyuk sírján még örmény a felirat, de ők maguk már csak az örmény vallás SZÉKELY követőinek tartják magukat.
Erre volt megintcsak ellenpélda mondjuk a székely szombatosság. Ezek olyan székelyek voltak, akik felvették az Eössi András (székely nemes) által alapított szombatos hitet. Őket nevezték zsidózó székelyeknek is.
Megtartották a Tórát, szombaton ünnepeltek és bár forgatták az Újszövetséget is, Jézust csak prófétaként ismerték el, saját rabbiik voltak, stb.
Eleinte 20 ezren is voltak Erdély-szerte. Majd egy részüket visszatérítették valamely keresztény valláshoz, egy másik részük tovább követte a szombatosságot, egy idő után már körül is metélkedtek.
Mivel nem voltak zsidók, nem kereskedtek (ellentétben a valódi zsidókkal, akiknek nem szabadott letelepedni, földet birtokolni, városban lakni, ezért egyedüli legális foglalkozásuk a kereskedés volt), hanem földművelők maradtak, székelyként éltek.
A XX. századra már csak egyetlen jelentős közösségük volt: a Székely Jeruzsálemnek is nevezett Bözödújfalu, ahol az egyetlen zsinagógájuk állt.
Bözödújfalu elpusztításával szétszóródtak Erdélyben, ma már csak egy-két öreg zsidózó székely él tájainkon.
A példák sokáig sorolhatóak még a bukaresti román ajkú reformátusoktól a magyarrá vált görög-katolikusokig (akiknek már csak neveik őrzik szláv származásukat) és svábokig.
De valószínűleg már így is untatlak, úgyhogy befejezem. A lényeg, hogy a világ nem fekete-fehér.
A legjobb, ha az ember maga szabadon döntheti el, minek vallja magát.
Ne mondjuk meg mások helyett ezt. Mi, erdélyi magyarok sem szeretjük az ilyesmit.